Albert az asztalnál ülve bámulta a ház előtti fák mozgását, üveges tekintettel, lustán. Elmélyülten emésztett, sonkás rántotta ízzel a szájában. A szombati családi reggeliknél sohasem tud mértéket tartani, így az étel a gyomrában nehéz kővé alakul és még órákig kísérti. Időnként úgy tűnik, hogy a…