Átláthatatlan káosznak tűnik egy hétköznapi vásárló számára a kozmetikumok piaca. Hatásosat, tisztát és megfizethetőt keresünk, de a média sugallta üzenetek alapján időnként úgy tűnik, mintha ezen elvárások kizárnák egymást.

Rendkívül relatív már maguknak a fogalmaknak is az értelmezése. Az, hogy ki mit tekint hatásosnak, mi számít tisztának és hol végződik a “megfizethető” fogalma. Az elmúlt évek jogszabályi környezete megpróbálta a kozmetikumok gyártásával kapcsolatos minőségi elvárásokat egzakttá és ellenőrizhetővé tenni. Rendkívül szigorú előírások kísérik egy-egy kozmetikum előállításának folyamatát. Céljuk, hogy az elkészülő kozmetikum rendeltetésszerű és ésszerű használat mellett emberi egészségre ártalmatlan legyen.

Tehát első számú elvárás, hogy ne ártson. Ennek biztosítása a gyártó, az importőr, vagy a terméken feltüntetett forgalmazó, mint “felelős személy” felelőssége. Az EU területén forgalomba hozott termékek esetén a “felelős személy” kijelölése ugyanúgy kritérium, mint az EN ISO 22716 szabvány helyes gyártási gyakorlatra (GMP) és az állatkísérletek tilalmára vonatkozó iránymutatásainak betartása. A kozmetikai termékek piacra történő bevezetését megelőzően, azokat biztonsági értékelésnek kell alávetni és erről biztonsági jelentést készíteni, majd az elkészült termékek CPNP bejelentését elvégezni. Ezek azok a minimális feltételek, amelyekkel Az EU-ban legálisan forgalomba hozható egy kozmetikum.

Az ellenőrzés hiányának és a jogszabályi környezet nyújtotta kiskapuknak köszönhetően azonban manapság reneszánszukat élik a bejelentés nélkül készített “házi” kozmetikumok. Mögöttük igen gyakran lelkes amatőrök húzódnak, akiket habár a jószándék vezérel, rengeteg kockázatnak teszik ki vásárlóikat. Ha a piacon hemzsegű, kétes forrásból származó kozmetikumokból vásárolunk, tudnunk kell, hogy senki és semmi nem garantálja, hogy az adott kozmetikum az egészségre ártalmatlan és biztonságos.

Hitelesen igazolhatatlan, hogy az adott kozmetikumhoz felhasznált alapanyagok fizikai és kémiai paraméterei, az elkészítés technológiájának szakszerűsége, az alapanyagok és kész termékek tárolási feltételei, a hygiéniai feltételek, az elkészített kozmetikum stabilitása előírásszerű és megfelelő. És ha a házi körülmények között, csupa lelkesedésből előállított termék még meg is felelne a fenti elvárásoknak, újabb kérdést vet fel a bőrre gyakorolt hatása. Hiszen a receptúrák igen gyakran laikus kísérletezgetések által kerülnek kidolgozásra, megkérdőjelezhető kémiai és kozmetikai ismeretekkel.

A kozmetikumok gyártását és forgalomba hozatalát szabályozó igen szigorú előírások nem öncélúak. A termékek és ezen keresztül a fogyasztók biztonságát szolgálják. Még ezek betartásával is adódhatnak probémás esetek, de legalább visszakereshető, hogy mi okozhatott esetleges minőségromlást, vagy nem kívánatos bőrreakciót. Az előállító lelkesedése semmit nem garantál. Aki kétes forrásból származó “házi” kozmetikumot vásárol minden kockázatot magára vállal.

Az elmúlt évtizedekben jellemző tömeggyártott kozmetikumokról a figyelem egyre inkább a kis szériás, minőségi alapanyagokból előállított, személyre szabott-, vagy adott problémára koncentráló kozmetikumok felé terelődött. Ezek eléréséhez természetesen léteznek az előbb említett “lelkes amatőröknél” professzionálisabb források is.

Lehetséges legálisan előállítani kozmetikumot úgy, hogy az személyre szabott, de legalábbis adott bőrtípusra, vagy problémakörre koncentráló, tiszta (tehát nem kívánatos alapanyagoktól mentes) komponenseket tartalmazzon. Ennek természetesen ára van. A kis szériában legyártott, minőségi kozmetikumok fajlagos gyártási költsége magas, hiszen termékenként ki kell fizetni a vizsgálatokkal és bejelentéssel kapcsolatos költségeket, függetlenül a gyártott széria mennyiségétől.