Ránctalanító arcpántok

A „zero waste” (hulladékmentes élet) reneszánsza ellenére, egészen érthetetlen módon, ismét ellepték az Internetet a különböző géles lében úszó papír alapú maszkok és állpántok. Ezek általában nedvességmegkötő, fehérítő, vagy „anti-aging” hatást ígérnek és egy alkalom után szigorúan eldobandóak.

1937-rubinstein-pa_ntok_e_s_hevederek_2_foto.jpg

Több száz éve rendszeresen előkerülnek a különböző hasonló hevederek, szalagok és állpántok. Korábban textilből, ma már papírból.

A fizikai kontúrozás e formái a tónusát vesztett nyaki izmok és toka feszesítését épp úgy megkísérelték felszámolni, mint a homlok vízszintes ráncait, a száj körüli „cigaretta” ráncokat, a szem körüli töréseket, a szemöldökök közötti glabella redőket, sőt, még a szem alatti folyadékgyülemet is.

1905-pa_ntok_e_s_hevederek_1_foto.jpg

Az eljárást már az 1800-as évek közepétől alkalmazták francia, brit és amerikai szalonokban, ahol tápláló krémekkel, elektromos izomstimulációval és keringésfokozó vibrációs masszázs gépekkel igyekeztek a hatást fokozni. Az 1900-as évek elejétől számtalan otthoni használatra kifejlesztett hevedert kínáltak a vezető kozmetikai vállalatok. Ezek egyre finomabb anyagokból készültek, a kényelmes nappali és éjszakai viselet érdekében.

1902-ben szabadalmaztatásra került egy homlok és egy állpánt, melyeket Eleanor Adair, a kor egyik leghíresebb szépészeti szakembere londoni, párizsi és new yorki szalonjában kézi munkával és elektromossággal kombinált, továbbá speciális, keringésfokozó bőrtonikkal, „keleti izomolajjal és bőrtáplálóval” egészített ki. 1950-ben a Dorothy Gray Salon pántos kezelését vörös fénnyel egészítette ki, az ajánlás szerint száraz, vízhiányos és ráncoktól tört arcok regenerálására. 1929-ben Dr. Monteil Párizsban, a kor legfőbb kozmetikai őrületének megfelelve piacra dobta radioaktív pántjait és hevedereit. Mágikusnak vélt hatását a bennük lelhető rádium-bromidtól és tórium-kloridtól remélték, melyeknek vitalizáló, „delejező” hatást tulajdonítottak.

1929-radioakti_v_pa_ntok_e_s_hevederek_3_foto.jpg

Az arcmaszkok környezetszennyező hatásán túl egyéb gond nincs velük, ha tiszta, értelmezhető anyagokat közvetítenek a bőr felé. Egyszeri használhatóságuk azt sugallja, hogy intenzívebb hatást gyakorolhatnak, mint egy krém. Ha csak a hám gyors hidratálása, vagy az arc hűsítése a cél, akkor ez jó esetben el is érhető a következő tisztálkodásig.

Ha a fehéredést, a „whitening” hatást ettől várjuk, ahhoz néhány rekesznyi maszkot érdemes lesz beszerezni a következő hónapokra. Merthogy ebben az esetben egy maszk nem maszk, de fontos lesz erre az időre a „zero waste” szemléletet is a szögre akasztani! :)

© A blogbejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll, másolni és más által saját forrásként közzétenni tilos.