Mindig volt legalább egy „okos” ember, aki a „tudományra” hivatkozva hitelesítette...

Dr. Alexis Carrel köztiszteletben álló francia sebész-biológus 20-as években végzett megfigyelései szerint a csirkeembrió kivonat külsődleges, bőrön történő alkalmazásával fokozódik a bőr rugalmassága, csökkennek a ráncok és a szem körüli ödéma, továbbá fokozódik az izomtónus. Mindezt a kivonat stimuláló és megújító képességének tulajdonította.

A Rockefeller intézet New York-i orvos-biológiai laborjában végzett tudományos kísértelei alapján 1922-ben bevezette a mágikus „trephon” elnevezést, azokra az anyagokra használva, melyek a sejtosztódáshoz valamilyen módon köthetőek.  A csirkeembrió kivonat kis mennyiségben alkalmazva belekerült krémekbe, maszkokba és szérumokba tisztán, vagy vegyítve vitaminokkal, placenta kivonattal, lószérummal, csukamájolajjal és méhpempővel.

Az 1930-as évek végétől számos francia cég kezdte embriókivonatok alkalmazását bőrápolási sorozataiban. A csirkeembriót tojásból nyerték ki, majd Ringer-Locke oldattal elkeverve, ampullában tárolták. A francia kozmetikai társaságok már akkor is a szokásos „kimerítő laboratóriumi kutatások” mantrát mormolták, de ez sok esetben inkább feltételezéseket jelentett, mint valódi tudományos bizonyítékokat.

1961-ben Leonard Hayflick és Paul Moorhead bebizonyították, hogy a csirkeembrió végtelen számú osztódásához kötött elméletek tévesek, így a rá fűzött kozmetikai alkalmazás sem megalapozott. Ekkorra azonban már számos nagy kozmetikai vállalat 20-30 éve sikerrel hirdette és árusította csirkeembrió kivonatos kozmetikumait az örök ifjúság titkát űző vásárlók számára

(N.-G. Payot (1938), Retzoderme (1941), Orlane, Académie, Stendhal, Jean Gatineau, Jeanne Piaubert és Harriet Hubbard Ayer, Stabile).

© A blogbejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll, másolni és más által saját forrásként közzétenni tilos.