Ha az önmagad fiatal kiadásához vezető utat megszállottabban keresed, mint a korodhoz, életformádhoz mért szépséget, akkor önámításban élsz. Ha a környezet időnként gúnyosan fürkésző tekintetekkel igyekszik leleplezni a magaddal szemben elkövetett csalásaidat, akkor a hiba nem az ő készülékükben van.

A jövő szépsége az egészségben (étkezés+sport), a kellemben (kíváncsiság, nyitottság, derű, női öntudat) és az önazonosságban rejlik.

Ehhez kell hozzátenni az igényességet és a tudatos ápoltságot. Ekkor kb. 10 évet elcsalhatsz látványban a biológiai korodhoz képest. Ha többet akarsz, annak ára van és egy ponton túl hiába lesz feszesebb átmenetileg az arc.

A nyakad, a kezed, a tested, a tartásod, a hajad elárulja, hogy kétségbeesetten igyekszel becsapni a tükröt. Az ember az egészségét viszi a vásárra először, aztán a lehetőséget ahhoz, hogy tiszteljék a külseje miatt. Mert a világ egy ponton túl szánakozva néz. Így nem tehetsz mást, mint hogy havonta add meg a bőrödnek a generális kozmetikai „feljavítás” lehetőségét, használj „élő”, tiszta kozmetikumokat, egyél-igyál mértékkel és minőségit, sportolj, szeress, nevess és csodás maradsz.

Sokszor találkozom a kérdéssel, hogy 40 felett hogyan ne váljunk a saját konzerválásunk rabjává? Egyre inkább azt gondolom, hogy a tartós jól konzerváltság nem a kozmetikában kezdődik, még csak nem is a fürdőszobában. Sokkal inkább valahol a hálószoba, a konyha, a WC és a tornaterem négyszögében.

A hálószoba alatt a kiegyensúlyozott, töltést jelentő, önbecsülést adó szeretetkapcsolatot értem. Mindegy is, hogy ezt párunkkal, utódainkkal, tágabb családunkkal, vagy kutyánkkal éljük meg. Ennek hiányában, avagy egy torz tükröt nyújtó kapcsolatban, az ember előbb-utóbb dühből, dacból, elkeseredésből, vagy elgyengülésből, de kompenzálni kezd. Ezt pedig általában kívülről kezdi, többnyire viszonylag radikálisan. A nevetés, az önazonosság, az elfogadás, az empátia az évek során felismerhető nyomokat vájnak az arcra, ahogyan a megkeseredettség, a fásultság,  a boldogtalanság is. Nincs az a filler kezelés, botox, vagy aranyszál, amellyel ezeket meg tudnánk hazudtolni.

Második platform: a konyha. Az ember jó néhány évtizedet kap ahhoz, hogy megtanuljon tudatosan, számára optimális viszonyokat teremtve élni. Mire 40-es éveinkhez érünk, pontosan tudjuk, hogy mitől élhetünk könnyű gyomorral, jó emésztéssel, mi árt és mi épít bennünket. Tudjuk, hogy mennyit rombol egy áttivornyázott éjszaka, egy doboz cigaretta (szálanként 150 ml C-vitamin elvonva a szervezettől, az érfalak rugalmatlanságát előhívva ezzel), vagy egy nehéz vacsora. És persze azt is megtapasztaljuk, hogy mennyi belső frusztrációt jelent az, ha káros voltuk ellenére mindezen földi örömöket időnként sem engedjük közel magunkhoz.

A 40 . születésnap után érdemes arra koncentrálni, hogy számunkra harmonikus arányban igyekezzünk teret engedni az élet adta lehetőségeknek. Közhely, de igaz, hogy

• mérsékelni szükséges a szénhidrátbevitelt,
• hangsúlyosabbá tenni a minél kevésbé feldolgozott élő, tiszta, növényi tápanyagot,
• tudatosan megadni testünk számára a szükséges folyadékmennyiséget. Itt kizárólag a tiszta vízre gondolok. Részesítsük ezt előnyben és felejtsük el a „modulált” italokat.
• Nem ördögtől valóak a vitaminok és ásványi anyagok sem. A cink, a szelén, a vas, a C-vitamin, a P-vitamin, a B-vitaminok ésszerű alkalmazása megelőzhet, vagy kordában tarthat bizonyos bőrműködési problémákat.
• És felejtsük el a cigarettát. Mindörökre!

Egyébiránt szokjunk át lassanként a  nagytányérról a kistányérra, a mennyiségi fogyasztásról a minőségi fogyasztásra és valóban legyen ünnep, ha mindebből engedünk némi kikacsintást. Fogadjuk el továbbá, hogy bizonyos koron túl döntenünk kell, hogy az arc legyen feszes, vagy a fenék. Van, hogy 1-2 kg plusz súly többet használ, mint a legcsodásabb anti-aging kozmetikum.

Harmadik platform: a WC. Talán Márai Sándor írta, hogy „a világ minden dolga visszavezethető az emésztésre”. Az emésztési renyheség modern, urbánus probléma. Különösen nőknél. Rostszegény étrend, mozgásszegény életmód, stressz, hormonális problémák, emésztőszervi gondok, étel intolerancia, stb. mind okozhatnak ellustult presztaltikát. Van, hogy csak a tónusát vesztett kötőszövet, a szem alatti táskák, a hangsúlyosabb vénás erecskék árulkodnak erről, de van, hogy konkrét diffúz gyulladások mutatják az emésztési rendszer diszharmóniáját. Sok esetben előbb láthatóak a tünetek az arcon, minthogy megfogalmazódna a páciensben az alapprobléma, amelyhez hosszú távon hozzá lehet szokni. Természetesnek tűnhet. Onnantól lesz zavaró, hogy láthatóvá válik az arcon is.

Negyedik platform: a tornaterem. Vagy ki-milyen mozgásformát preferál. A lényeg a mozgás. Heti minimum 3 x 60 perc. Egy 40 éves nő esetén a minimum, a 140-es percenkénti pulzus, amelyet el kell érni és fent kell tartani 45-60 percen keresztül ahhoz, hogy megfelelő anyagcserefokozás, verejtékezés történhessen. Ez többet ér minden ránctalanító készítménynél. Tagadhatjuk és vitathatjuk ezeket az összefüggéseket, felmentéseket kereshetünk a magunk számára a tudatos fizikai tevékenységek alól, de ha azt kérdezed, hogy mi az, ami fiatalon tart az én hitem és tapasztalatom szerint, akkor a mozgást, mint egyik legfontosabb, (ha nem a legfontosabb) faktort tudom megnevezni.

Mit javasolnék egy 40 éves vendégnek bőrtípustól függetlenül? A jövő szépsége nem az erőltetett fiatalításban, hanem a saját korunkhoz, nemünkhöz, élethelyzetünkhöz mért kellemben, ápoltságban és egészségben mutatkozik meg. Előbbi mögött sokszor frusztrált, „izzadtságszagú” törekvés, az önelfogadás hiánya, kompenzálási szándék áll, amely idővel szánalmassá és/vagy komikussá teszi a megjelenést. Utóbbi önazonosságot sugall, amely tiszteletre és csodálatra sarkallja a környeztet. Fittnek egészségesnek, ápoltnak, derűsnek és magabiztosnak látszani, és belülről és ekképp élni meg magunkat. Csakis ez lehet a reális, követendő cél.

Ha a kérdést leszűkítjük a napi kozmetikai protokollra, akkor csak azt tudom ismételni, amelyet minden női magazin fennen hajtogat: reggel és este letisztítani, majd hidratálni a bőrt, hetente kétszer pedig bőrtípustól függően megfosztani „őt” az elhalt szarupikkelyektől (hámsejtektől) radírozás útján. Ehhez semmi más nem kell csak némi kis kávézacc, apró szemű cukor, vagy darált dió. Nem pénzkérdés. Ahogyan a tisztítás és a hidratálás sem. E két lépésnél azonban hangsúlyoznám, hogy az én nézetem szerint csakis az élő anyagok használata elfogadható hosszú távon.

Ilyen szempontból a biominősítést nyert termékekben bízhatunk, hiszen esetükben szigorú szabályok rendelkeznek a növényi eredetű összetevők arányáról. Egyre fontosabbá válik, hogy egy kozmetikum tiszta legyen, élő anyagokból szülessen és képes legyen problémákat enyhíteni. 40 felett különös jelentőséget kap ez a mondat. 40 felett ugyanis a genetika és az életforma benyújtja a számlát. Nem elégséges önmagában pusztán egy hidratáló alkalmazása. Az egyéni bőrjellegzetességek egyéni válaszokat igényelnek és ez a tömegtermékekkel egyre kevésbé elégíthető ki.

Az otthoni szépségápolás mellett fontosnak tartom havonta-kéthavonta egyszer meglátogatni a kozmetikusunkat, ezen belül is azokat a szakembertársaimat javasolom, akik a kreatív kozmetikai vonalat képviselik, az elektrokozmetikai „soft” eljárásokat sem utasítják vissza és természetes összetevőjű készítményekkel dolgoznak. Én magam nagyon hiszek a bőrök több fázisú, mértékletes koptatásában és tisztításában, a klasszikus hatóanyagbeviteli eljárásokban, a rádiófrekvenciás kezelésekben (amely technológia az elmúlt 10 év kozmetikai gyakorlatának egyik legnagyobb felfedezése) és a manualitásban. Mindezekkel, valamint a napi rutin szemmélyre szabott kialakításával és a táplálkozás-psziché-sport hármasának harmóniába helyezésével arra a pályára állíthatjuk a bőrt, amellyel maximum 10 év elcsalható látványban és elérhető a kellem, az ápoltság és az egészség adta szépség elérése.

Egy jól képzett kozmetikus szakszerű szemléletet, manuális és elektrokozmetikai megoldásokat, helyes napi protokollok kialakítását, magas hatóanyagtartalmú kozmetikumokat nyújthat. És persze edukációt.

És hogy mi az, amit mindenképp elkerülnék? Kerülném az arcvonások harmóniáját megbontó beavatkozásokat. Mindazokat, amelyek túl gyorsan, vagy feltűnően hosszú időre ígérnek radikális megoldást. Ne legyünk naivak. Ára van ezeknek a kecsegtető lehetőségeknek és itt nem a kezelés végén fizetendő számlára gondolok, hanem arra a diszharmóniára, amelyet a környezetünk sok esetben lát, de nem említ. Rengeteg eljárás éli ma reneszánszát, amely egy ponton túl szánalmassá, vagy komikussá varázsolja a pácienseket. És akkor még nem beszéltünk ezen beavatkozások rövid-, vagy hosszú távon jelentkező esetleges mellékhatásairól. 

© A blogbejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll, másolni és más által saját forrásként közzétenni tilos.