Albert az asztalnál ülve bámulta a ház előtti fák mozgását, üveges tekintettel, lustán. Elmélyülten emésztett, sonkás rántotta ízzel a szájában. A szombati családi reggeliknél sohasem tud mértéket tartani, így az étel a gyomrában nehéz kővé alakul és még órákig kísérti. Időnként úgy tűnik, hogy a benne keringő vér teljes mennyisége sem lenne elég a feldolgozáshoz. De most ez sem gond. Ilyenkor lassabban terülnek szét az órák. Mintha ők is ráérősen nyújtóznának. Egészen valószínűtlennek tűnik, hogy mindez, egy szívbénító hétfő hajnali vekkercsörgéssel egyszercsak majd véget érhet.

Instállom az úgy vót, hogy szegény édesanyám lelke eltávozott tőlünk a nagy bajok után 1907 nyarán. Mivel Édesapamat addig se ismertem, hát árva lyányka lettem én abban az esztendőben, júliusban.

Az 1908-as év volt lelkem elhalálozásának és újjászületésének esztendeje. 42 éves voltam és fárasztott már minden, amit a világ sikernek tartott. A rakoncátlan gyermekeim, az ostoba cselédek, volt nejem buta asszonyi mesterkedései és igen, a Gyógykozmetikai Intézet is, ami ekkorra már 16 éve adta a legfőbb célt életemnek. A fenntartásában volt megannyi munkaóra, milliárd gyomormaró fekete, néhány jól sikerült kártyacsata és nem kevés vesztes. De a nők szerették. Omlottak érte, orvosi munkámért és személyemért. E rajongás volt a legfőbb olaja elmém gépezetének.

A „zero waste” (hulladékmentes élet) reneszánsza ellenére, egészen érthetetlen módon, ismét ellepték az Internetet a különböző géles lében úszó papír alapú maszkok és állpántok. Ezek általában nedvességmegkötő, fehérítő, vagy „anti-aging” hatást ígérnek és egy alkalom után szigorúan eldobandóak.

Az emberi és állati méhlepénykivonatokkal történő kísérletezés 1933-ban kezdődött Vladimir Petrovich Filatov sebész- és szemészorvos által, ukrán intézetében, Odesszában.

Mindig volt legalább egy „okos” ember, aki a „tudományra” hivatkozva hitelesítette...

Dr. Alexis Carrel köztiszteletben álló francia sebész-biológus 20-as években végzett megfigyelései szerint a csirkeembrió kivonat külsődleges, bőrön történő alkalmazásával fokozódik a bőr rugalmassága, csökkennek a ráncok és a szem körüli ödéma, továbbá fokozódik az izomtónus. Mindezt a kivonat stimuláló és megújító képességének tulajdonította.

Dr. Mácsai 15 éve élt egyedül könyvei néma társaságában, határozott napi rutinja szerint. Valamikori matematika-fizika szakos professzorként semmiféle véletlen nem kaphatott teret a napjaiban. Spontaneitásnak, vagy a megszokott ritmus eltolódásának esélye sem volt.

Nyár volt. Zánkai balatoni tábor.

A táborlakók koradélutánjai az ebéd utáni lelassult emésztés és a kánikula kábaságában teltek. Napoztak, dinnyemagokat köpködtek, snóbliztak, vagy csak ráérősen olvasgattak. Csendes pihenő volt.

Azóta nem türelmetlen, amióta kislánya él. Ma épp negyven éve, hogy első és utolsó  terhessége a hetedik hónapban járt. Addigra már elege volt az egészből. Alig lett nagykorú és tessék. Mindjárt szül.

- Adjon doktor úr valamit! Mindegy mit, csak ne menjen rá a teljes fizetésem! Évtizedek óta szedem ezeket a vackokat és már egy ház árát elköltöttem a bolondériámra. A pszichiáter együttérzően nézett Karcsira, majd kimondta a bűvszót: „generikum”!